FrissítésSúgó

LETCH0	2013.05.11. 18:22 -
	Nagy gázban vagy, ha mindenki rád keni a bűncselekményt.

[4-1]

fantaa

Előzmény | 2013.05.17. 21:15 - #4

Lepillantottam a térképre és gyorsan szemügyre vettem. Átláthatónak tűnt, a térképeken általában jól kiigazodtam… ez sem kivétel. - Hm, de, elmenetünk – bólintottam rá. A repülőn úgysem ettem, mivel nem voltam oda az ott árult sós mogyoróért és egyebekért, az úton csak egy whiskeyt dobtam be. Nem szerettem repülni és mindig kicsit stresszes voltam, de az utazás előtt elfogyasztott vodka és a whiskey egészen ellazítottak. Az út nagy része azzal telt, hogy zenét hallgattam vagy aludtam, esetleg olvastam. Megvártam, hogy Vali elinduljon, majd követtem, mellé léptem. – Lassan nekem is ennem kellene valamit, vagy bajok lesznek – jegyeztem meg elgondolkozva, miközben ismét végigkopogtam az egyébként néma épületen, le a lépcsőn az aulába. Nem mintha ennyi megártott volna, hiszen világéletemben jól bírtam az alkoholt és ez az évek során csak „javult”, csak a kis hányinger miatt aggódtam, amit a gyomromban lötyögő löttyök okoztak és nem akartam, hogy rosszabbodjon. Utáltam rosszul lenni, de utazás után, vagy ha több ideig nem ettem, hajlamos voltam rá és rosszabb esetben kidobtam a taccsot. - Kocsival megyünk – jelentettem ki, mikor kiértünk az aulából. Reméltem, hogy Vali egyébként gyalog van, hiszen egy autóval mégiscsak könnyebb, kettővel macerás. – Ott parkolok – intettem a kocsim felé. Folyt. köv: Ebédlő

LETCH0

Előzmény | 2013.05.17. 20:27 - #3

Mint mindig, most is kényelmetlenül éreztem magamat az igazgató rezidenciáján. Sosem szerettem ilyen helyekre bejönni, általában azért, mert agymosást kaptam a rossz magaviseletem miatt. Az előző iskoláimban is folyamatosan ez a felhajtás ment, hogy Valentina Folks már megint rossz fát tett a tűzre... véletlen törtem el mások orrát, egyáltalán nem volt szándékos. Ha a modorukon képesek lettek volna változtatni, szépen és egészségesen tértek volna haza. A kórházat is elkerülhették volna, nem rajtam múlt. Kicsit talán meg is könnyebbültem, amikor az igazgatóhelyettessel találtuk szembe magunkat. Megvártam, amíg Madison összerendezte a papírokat, átnyújtotta, majd megkezdődött a szokásos végig nem érő folyamat. Emlékszem, pár órája még én is itt szenvedtem. Az a sok papír olyan mértékben nyomta a vállamat, majdnem meghaltam alatta. Miután az eléggé idős férfi végzett, egyből közölte, hogy dolga van, és mintha eddig nem is lettünk volna ott, kikerült minket, majd elhagyta a helyiséget. Ha olyan kedvem lett volna, simán kirámoltam volna ezt a helyet. Minden dokumentumot megnéztem volna, turkáltam volna egy picit a számítógépben is. Ám abban a percben nem volt ehhez kedvem,  inkább csak üzemanyagot szerettem volna a szervezetemnek szolgáltatni. - Nincs kedved elmenni az ebédlőbe? - néztem rá, közben odanyújtottam neki az asztalról elvett térképet. - Úgy hallottam, 11 órától már nyitva van, és addig pontosan 5 percnyi időnk van. - nézegettem a karórámat, úgy, mintha pontosan tudnám, merre kell menni. - És igen, tudom hol van. - szögeztem le egyből, a zsebemből előhalászva a problémám megoldását.

fantaa

Előzmény | 2013.05.15. 21:54 - #2

A kézfogásom kellően határozott volt, de nem túl erős, utáltam, mikor valaki összeroppantotta az ember ujjait, miközben kezet rázott vele. Vali… igyekeztem memorizálni a nevet a lány arcához. Voltak emberek, akiknek hamar megjegyeztem a nevét, de voltak olyanok, akiket hónapok múlva sem mertem a nevén szólítani, mert nem voltam biztos a dolgomban. Kínos. Abban, hogy Valit hamar megjegyzem, szinte biztos voltam. Nem kifejezetten a hajszínéért, több okból. Először is vele találkoztam itt legelőször, és csak emlékezek arra, aki eligazított. Másodszor aranyosnak találtam a porcelánbaba külsejét és kellemes meglepetés volt a viselkedése is. Első ránézésre egy tipikus „hülye picsára” számítottam e mögött a külső mögött, de megint fellépek az örök szabály: mindig vannak kivételek. Alapból nem voltam az előítéletek híve, de mint mindenki, néha én is beleestem ebbe a hibába, így kellemes meglepetés volt, ami ért, miután megszólítottam. - Szóval nem csak én jöttem ide, jó jel – jegyeztem meg, miközben elindultunk felfelé a lépcsőn. A cipőm minden lépcsőfokon halkan koppant, szerettem ezt a hangot. Nem minden magassarkúban éreztem jól magam, voltak kifejezetten kényelmetlen darabok, amik alaposan megkínozták a lábfejem, de az, ami jelenleg a lábamon volt, a kedvenceim közé tartozott. – Fogalmam nincs, mennyire jön be majd ez a hely, meg ez az egész… eddig nem is voltam még Európában – magyaráztam, közben felértünk az igazgatóihoz. Azt, hogy honnan jövök, valószínűleg hallotta az angolomon, bár aki nem tapasztalt ezen a téren, lehet, hogy elsiklik felette. Üres volt, csak az igazgatóhelyettes volt ott. Váltottam pár mondatot vele az iskoláról és a papírokról, elintéztük a szükséges dolgokat, reméltem, hogy Vali megvár. Ha már összetalálkoztunk és ő is új volt itt, nem bántam volna, ha együtt fedezzük fel a helyet, menet közben akár össze is ismerkedhetnénk. Általában azokkal barátkoztam össze az új helyeken akikkel először találkoztam és még szimpatikusak is voltak, később már nem nyitottam annyira. Majd eldől, itt hogyan történik mindez…

LETCH0

Előzmény | 2013.05.11. 18:22 - #1

Nagy gázban vagy, ha mindenki rád keni a bűncselekményt.

[4-1]