FrissítésSúgó

LETCH0	2013.05.11. 17:53 -
	A menők asztalai és a stréberek asztalai. Rajtad múlik, melyikhez kerülsz.

[11-1]

fantaa

Előzmény | 2013.05.23. 18:24 - #11

Az egyik szemöldökömet kérdőn felvontam, mikor Vali közelebb hajolt, csendben hallgattam. - Húha, most aztán megijedtem – kuncogtam el magam végül, hiszen annak, ahogyan a lány előadta a dolgokat, egészen „drámai” hatása volt. Mosolyogva pillantottam rá, reméltem, nem veszi gúnyolódásnak. – Hát, az élet undorító, és csak még undorítóbb lesz, ha kikerülnek a gimnázium falai közül. Itt még vicces, ha valaki beszívva tölti az estéket és lazul kicsit, máshol már nem az… - mosolyogtam. – habár, attól függ – vontam vállat. - Sok dolgot láttam már, itt sem lesz olyan, amivel bele tudnának tiporni a lelki világomba – vigyorogtam. – Mondjuk azt nem értem, akkor a tanárok előtt miért kell játszani az agyukat. Félnek tőlük, vagy mi? Ha ahhoz elég nagyok, hogy drogozzanak és igyanak, akkor a tanárok előtt sem kell színészkedni… ez az egy az egészben, ami eléggé megvetek – fejtettem ki erről a véleményemet aztán halkan sóhajtottam, úgy döntöttem, terelem a témát. – Remélem, vannak érettebb pasasok is – tértem át valamivel „nyugisabb” témára. – Még egy fiatal tanár is megteszi, de a gyerekes kisfiúktól a falra tudnék mászni – vágtam egy grimaszt. – Bár, ahogyan elnézem őket, nem látok sok esélyt rá, hogy lesz itt valami normális párkapcsolatom – jegyeztem meg egy sóhajjal. A végzős fiúk sem voltak már az én korosztályom, főleg, ha azt néztem, hogy kiskorom óta, mióta csak elkezdtem nézegetni a fiúkat, mindig az idősebbek társaságára vágytam. Mivel lassabban értek, mint a lányok, ezért sem az osztályomban, sem a korombeliek közt nem találtam olyant, aki érett annyira, mint én. Kíváncsian vártam, Vali hogyan áll ehhez.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.23. 17:09 - #10

Még alig ettem valamit a sajtból, de már azonnal éreztem azt a szokásos érzést, amikor már semmi sem fér beléd, mert menten kipukkadsz. Sóhajtva próbáltam magamba erőszakolni a maradék szeleteket, közben egész végig Madyt figyeltem a szemem sarkából. - Szerintem már öregedtél, csak az öregek tudnak ilyen bölcsen hozzáállni a dolgokhoz. - nevettem fel kissé, villámat leraktam és a környezetemet kezdtem el vizsgálni. Amikor úgy éreztem, senki sem néz és hallgat, kicsit közelebb hajoltam Madyhez. - Pontosan úgy, ahogyan te mondtad; vannak a stréberek és az elkényeztetett valakik, akik szórakozásból járnak be. Személy szerint magamat inkább az utóbbihoz sorolnám be, de ennek most semmi jelentősége. - rántottam meg a vállam. - Néhány ismerősöm nem akarta, hogy ide járjak. Sok mindent hallottam erről a helyről, vegyük például a drogokat. - itt még jobban elhalkultam. Nem akartam, hogy mások is hallják. - Az egyik fiút teljesen bedrogozva találták az ágyában, és ez körülbelül fél éve volt. Azóta semmi sem változott, bár a tanárok előtt minden diák szép és jó, de itt, a kollégiumban, nagyon sok a cigi, pia, és társai. Állítólag a szünetekben sem mennek haza a diákok, inkább itt maradnak és élvezik az életet. - húzódtam vissza a székemre a magyarázásom végén. Ez akár elment volna egy estimesének is, de szigorúan csak 18 éven felülieknek. Mondjuk nem hiszem, hogy egy 36 éves pasast álomba kéne ringatni. - "Kicsit" durva, de számomra nem újdonság. - mondtam amolyan "nekem teljesen mindegy" hangnemben. Mióta csak élek, szemtanúja voltam a különböző részeg emberek viselkedésének, éjjel-nappal tartó bulik eredményének. Sokszor váltottam iskolát, így talán mindennapossá vált ez nálam, bár a drogokhoz még sosem nyúltam.

fantaa

Előzmény | 2013.05.22. 23:26 - #9

Megvontam a vállamat. Tapasztaltam már, hogy a fizetős gimnáziumokban a tömeg két részre oszlik: azokra, akik tényleg tanulnak is, de ők teljesen komolyan, szinte görcsösen veszik a dolgokat, és azokra, akiket apuci vagy anyuci befizetett ide, de inkább csak a szórakozás érdekli őket. Én magamat semelyikbe nem soroltam, bár az igaz, hogy tanulni nem tanultam. Abból éltem a gimnáziumi évek alatt, amit az órákon hallottam, kivéve azt tanultam meg, ami érdekelt. Azt is saját szavaimmal mondtam csak el, és mivel ez nem felelt meg egyes tanároknak, alig kaptam meg a legjobb jegyet. - Attól még, hogy ilyen környezetbe kerülsz, nem fogsz elkezdeni jobban tanulni… szinte minden szülő így gondolkozik, és ez rossz. Ha valaki magától nem tanul egész nap, akkor nem fog megváltozni más közegbe sem. Olyan, mintha utálnál mondjuk olvasni és beírtatnának egy könyvklubba, vagy gyűlölnéd a röplabdát és edzésekre kellene járnod. Nem fogsz máshogy állni a dologhoz és nem fogsz erőlködni azon, hogy azt tedd, amit a többiek. És valljuk be, egy ilyen gimiben nem mindenki tanul ilyen szorgalmasan… ha már mi ketten vagyunk, mások is vannak – vigyorodtam el a végére. – Azt hiszem, mára elég lesz ebből a szentbeszédes cuccból, mert pillanatok alatt éveket öregszek – ittam meg az utolsó korty innivalót és a salátát is befejeztem, bár hagytam még belőle. Tudtam, hogy nem bírom majd megenni, ez már sok volt nekem. - Hm, nem… igazából, két hete találtam ki, hogy eljövök és akkor is csak ráböktem erre a sulira. Megbeszéltem telefonon a dolgokat, beleegyeztek abba, hogy ide jöjjek, de annyira nem érdekelt, hogy jobban után nézzek… meg én jobban szeretek a saját szememnek hinni, a pletykák megbízhatatlanok – fintorogtam. – Miért, te mit hallottál? – kérdeztem rá, hiszen bármennyire is megvetettem a pletykákat, azért kicsit fúrta az oldalamat.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.22. 15:14 - #8

Nagyon örültem neki, hogy Mady ilyen nyíltan és őszintén elmondta a véleményét. Szükségem is volt rá, hiszen a barátaim többsége inkább a saját problémáiról szeretett beszélgetni. Nagy ritkán rám került a sor, ilyenkor is csak hallgattak, nem szerették megtárgyalni az én gondjaimat. Ha szomorú voltam, esetleg sírtam, megkérdezték mi a baj, várták amíg abbahagyom, utána árasztották tovább a szokásos "letörött a körmöm, elhagyott a pasim, nincs elég pénzem új limuzinra" hülyeségeiket. Tovább hallgattam Mady-t, időközben sikerült meginnom az üdítőmet. Sóhajtva dobtam be a sarokban lévő kukába a kiürült műanyag poharat. - Elit, mert a sok stréber elit... most nézd meg, az egyik még most is a könyvet bújja, ahelyett, hogy enne. - néztem körbe. Valójában itt nem találtam annyi nyomorultat, de lesz ez még rosszabb is. - Hallottad a pletykákat? - kérdeztem tőle, ami igazából teljesen illett a témához. Kíváncsi voltam rá, hogy csak a tanulás miatt jött-e ide, vagy talán a pletykák hada sodorta ide.

fantaa

Előzmény | 2013.05.19. 19:45 - #7

Csendben hallgattam végig Valit, végül bólintottam. Nem igazán tudtam beleképzelni magam a helyzetébe, hiszen engem sosem terelgettek semerre, kiskorom óta a fejem után mentem. Sem apa nem mondogatta, hogy legyek orvos, és anya sem azt, hogy festő… semelyik nem érdekelt, az előbbi a sok vér és egyéb gusztustalanságok miatt, na meg azért, mert a cél érdekében rengeteget kellett tanulni, és azt nem szerettem, az utóbbi azért, mert egyáltalán nem tudtam festeni. Még azok a festmények is, amiket nagy unalmamban mostanában csináltam, egy óvodás szintjét is alig súrolták, így az kilőve. Emellett én is egyke voltam, de a legtöbb egykéhez képest, akinek a szülei is gazdagok, engem sosem kényeztettek el. Megvolt mindenem, amire szükségem volt, talán több és jobb minőségű holmim volt, mint az átlagnak, de a fenekemet senki nem nyalta ki – ha mondjuk a szobámban voltam, és enni akartam, nem a nem létező személyzetnek szóltam, hanem lementem a konyhába és csináltam magamnak valamit és egyebek. Talán egyetlen egy dolgot nem kellett addig csinálnom, míg apával laktam, az pedig a takarítás volt. Aztán mikor anyával voltam, mindent nekem kellett csinálni, a nagybátyámnál pedig mindent meg akartak helyettem csinálni, az volt a legrosszabb. Annak ellenére, hogy apáéknál van egy mostohatestvérem, továbbra is egykének éreztem magam, hiszen semmi vérbeli kapcsolat nincs köztünk. Csak egy kis pöcs. Legalábbis legjobb emlékeim szerint. Mialatt hallgattam a lányt, lassan csipegettem a salátából, de a fele még mindig megvolt. - Hát, nem is tudom… szerintem a szülőknek sosem kellene a gyerekeiknek a sajátjukhoz hasonló jövőt szánni, annak szinte sosem lesz jó vége. Magasak az elvárások, meg nem biztos, hogy a gyerek is azt akarja csinálni, mint a szülei – ettem meg újabb fél paradicsomot. – Szerintem a saját utadat járd, azt csináld, amit te akarsz, de ez csak egy tanács – mialatt beszéltem, végig Vali szemébe néztem, szerettem tartani a szemkontaktust. – Na, meg nem vagyok annyira biztos abban, hogy ide olyan elit diákok járnak – vigyorodtam el és keresztbe tettem a lábam. - Kíváncsi vagyok, milyen alakok járnak még ide – pillantottam át pár asztalhoz. Bár Vali társaságát is élveztem, szívesen ismerkedtem volna még tovább, lehet, hogy egy olyan asztalhoz kellett volna mennünk, ahol már ülnek. De mindegy, majd legközelebb… magamat ismerve biztos voltam benne, hogy rövidesen a diákok nagy részét ismerni fogom.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.19. 12:04 - #6

Nem tudom hogy történhetett, de kezdtem kicsit gyorsabb tempóban enni. Nálam ez csodának számított, szóval belül egy kicsit büszke is voltam magamra. Sokáig csak arra tudtam gondolni, vajon hány szem figyeli éppen, ahogyan a sültkrumpli utolsó darabját rágom, de Madison nyugtató szavainak hála már annyira nem is érdekelt. Közben inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy szereti-e a Mady becenevet. Ha igen, ezentúl talán úgy kéne szólítanom. Egyszerűbb, mint a Madison. Kérdésére egyből felkaptam a fejemet, válaszoltam is rá, persze miután végzett a beszédével. - A szüleim eléggé híresek voltak ott, ahonnét jöttem. Szerették volna, ha én is követem a példájukat, például én is ügyvéd leszek, ahogyan apa. Engem annyira nem vonzott az ő kis világuk, ezért gondolták elküldenek ide, hátha a sok elit tanulótól tanulok egy kis világnézetet. - mondtam, majd leküldtem a málna ízű innivalót a torkomon. - Igazából csak azért erőltetik ezt az egészet, mert én vagyok az egyetlen lányuk. - magyaráztam. Érthetően, ha lenne egy bátyám, őt szekálnák ezzel.

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 14:29 - #5

- Jó étvágyat – mosolyodtam el, aztán lassan eszegetni kezdtem. Sosem ettem sokat vagy gyorsan, mindig nyugisan fogyasztottam el, amit kértem. Természetesen két falat saláta után már ittam is egy kortyot, nem bírtam megállni, hogy ne igyak étkezés alatt rengeteget. Mániám volt, hogy két-három falat után eltüntettem egy vagy két korty innivalót is, és ha étterembe is mentem, rendszerint sokkal többet kellett fizetni azért, amit ittam, mint azért, amit ettem. - Engem meg igazán – csóváltam a fejem és oldalra pillantottam, majd vissza Valira. – Téged se idegesítsen, nyugi – küldtem felé egy biztató mosolyt. – lassan beletörődnek, hogy itt vagyunk és abbahagyják, mindig ezt csinálják – hümmögtem majd újabb félbevágott koktélparadicsomot tüntettem el, aztán egy kisebb jégsaláta levelet szúrtam ki. Nem értettem nagyon, miért zavarja ennyire a lányt, hogy nézik. Tudhatta volna, mikor befestette a haját, hogy egy ilyen szín alapból vonzza az emberek tekintetét, hát még ha új vagy egy helyen. - Egyébként te miért ide jöttél, ebbe az iskolába? – kérdeztem rá. – Én igazából nem is tudom… talán új kalandra vágytam, kint már rengeteg dolgot megéltem és kellett egy kis frissítés – adtam meg a választ, mielőtt még kérdezte volna.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.18. 10:44 - #4

Figyelmesen hallgattam végig Madison mondandóját. Én személyesen Londonon kívül még sehol sem éltem, maximum nyaranta elutaztunk valahova a családdal, de azt is mindig kimerítettük a szokásos európai fővárosokkal, mint például Párizs. Ott töltöttük a legtöbb időt nyáron, elvégre a szüleim nagyon jól beszélték az ottani nyelvet. Az USAban egyszer sem jártam, de valahogy nem is terveztem megtekinteni az ottani helyzetet. Jó nekem itt is, hiszen ez az iskola egész jónak ígérkezik. Elsőnek én mentem a pulthoz, egész gyorsan döntöttem is. Az örök kedvencemet kértem. Valamiért nem tudok megszabadulni a rántott sajt és a sültkrumpli kombótól, akárhányszor enni megyünk, csak ezt kérem. A régebbi barátaimat néha őrületbe is kergettem ezzel, hogy sosem voltam változatos az ételek terén, persze ha elém raktak valami mást, azt is szívesen elfogyasztottam. Körbenéztem az ebédlőben, az asztalokat egytől-egyig alaposan megvizsgáltam. Ki ült ott, hogy nézett ki, mit evett... nagyon belemerültem a többi diák nézegetésébe. Ebből az állapotból csak akkor zökkentem ki, amikor Madison szólt nekem. Odamentünk a legszimpatikusabb  asztalhoz, a tálcámat óvatosan helyeztem le az asztalra, majd a kardigánomat a derekamra kötöttem, úgy ültem le a helyemre. - Jó étvágyat. - mosolyogtam rá a mellettem ülő lányra, aztán végre nekiestem az ételnek. Oké, teljesen normálisan ettem, de igazság szerint már kapkodtam volna magamba azt az ártatlan sültkrumplit. - Kicsit idegesít, hogy mindenki minket bámul. - néztem újra hátra, ugyan ebben a pillanatban húzódott vissza az asztalához az egyik srác. - Vagy lehet inkább a hajkoronámat nézegetik. - jegyeztem meg, bár abban is biztos voltam, Madisonon találtak valami érdekeset.

fantaa

Előzmény | 2013.05.17. 22:11 - #3

Halvány mosolyt megeresztettem, mikor a lány hasa megkordult. Ő mégiscsak éhesebb akkor, mint én. Igazság szerint én nem is voltam éhes igazán, de azért tervemben volt enni valamit, napi egyszer legalább muszáj. Nyaranta volt szokásom a napi egy étkezés, és olyankor is csak valamit gyorsan bekaptam. Azt, hogy mit, nem lehet kimeríteni, mert egy baracktól egy gyrosig terjedően bármi jöhetett, csak legyen valami a gyomromban. - Igen – bólintottam rá a kérdésére, úgy tűnt, megleptem ezzel. Nem értettem hirtelen, hiszen számomra természetes volt, hogy van jogsim és kocsim is. Akkor is vezettem, mikor még nem volt, sőt, pár éve még kocsit is kötöttem el, de azóta eltelt egy idő és arra is figyeltem, hogy ne tinilányként, hanem nőként viselkedjek. Néha persze belefért ez-az, főleg, ha nem voltam teljesen józan, szóval nem lettem „fapina”, de az igaz, hogy lassan felnőtt lettem, nem csak korilag, hanem fejben is. Beültem a volán mögé és megvártam, míg Vali is elhelyezkedik, csak utána indítottam el a kocsit. - Igen, ott – következett újabb bólintás. – Ott viszont rengeteg helyen, szinte az egészet körbeutaztam. Anyáékkal vagy éppen a nagybátyámmal, kevés idő volt, amit egy nyugis helyen töltöttem – magyaráztam. Nem tartottam rossznak a dolgot, hiszen így könnyen beilleszkedtem és nyitott is voltam az új emberek felé, csak a hosszú távú, tartós barátságok hiányoztak. A kollégium előtt leparkoltam, és miután kiszálltunk a kocsiból, bezártam, a kulcsot a táskámba süllyesztettem. Bent egészen kellemes légkör fogadott, már most otthonosan éreztem magam. Lélekben már tudatosítottam magammal, hogy itt fogok lakni, így nem esett nehezemre már most úgy sétálgatni itt, mint a többi otthonomban. Sokan ránk emelték a tekintetüket, de ez csak természetes… az emberek, ha olyan helyen vannak, amire otthonukként tekintenek, megbámulják az idegeneket. Különösen nem zavartak a kíváncsiskodó vagy éppen fürkésző tekintetek, megszoktam, hogy néznek. Egyébként sem találhattak volna rajtam hibát; nem azért, mert én tökéletes vagyok, hanem azért, mert szépnek éreztem magam úgy, ahogyan vagyok. Úgy nem lehetsz NŐ, ha nem vagy magaddal elégedett, hiszen minden csakis a kisugárzáson múlik. A pulthoz mentünk, és míg Vali kért valamit, körbenéztem én is, pár másik diákot alaposabban végigmértem. Magamnak csak egy salátát kértem öntettel és gyümölcslevet, ezzel tökéletesen elégedett voltam. Szerettem az egészséges dolgokat, bár azért nálam is volt egy határ és kaja terén elég finnyás voltam. Az ásványvizet sem szerettem, hacsak nem volt ízesített. - Gyere – pillantottam Valira, aztán az egyik asztalhoz sétáltam és leültem hozzá.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.17. 21:32 - #2

Az aulába érve hirtelen korgott egy nagyot a hasam, amitől még én is meglepődtem. Úgy látszott, minél hamarabb ételhez kellett jutnom. A parkoló nagyjából üres volt, elsőre nem is értettem, minek jöttünk ide. Felkaptam a lépcső mellé letámasztott gördeszkámat, majd Madison után siettem. - Neked már van jogosítványod? - esett le szinte az állam. Kiskoromban is ennyire meglepődtem, ha valaki közölte, neki bizony autója van. Én körülbelül most is úgy tekintek erre, mint egy óriási nagy különlegességre, elvégre én még a vizsgát sem tudnám letenni. Egyszerűen nincs logikám ahhoz, hogy annyi mindent megjegyezzek, meg félek a balesetektől is. Engedelmesen beszálltam utána, az anyósülésen teljesen kényelmesen helyezkedtem el. - Amúgy, ha nem európai vagy, akkor az USAban éltél előzőleg? - kérdezgettem tőle. - Csak a kajára tudtam gondolni, és elfelejtettem megkérdezni. - húztam félre a számat, kicsit szégyelltem is magam. Nem telt bele sok idő, már ott is voltunk a kollégium előtt. Kipattantam a járműből, hónom alá csapva a saját közlekedési eszközömet. - Éhen haloook. - nyöszörögtem egészen a folyosóig, ott valamiért már nem volt kedvem koncertet adni. Lassan gurultam Madison mellett. Itt már nem volt akkora nagy üresség, mint a suliban. Néhány lány beszélgetett a falnak dőlve, a fiúk hangját pedig messziről lehetett hallani. Befordultunk a folyosó végén, úgy jutottunk el az ebédlő részére. Kinyitottam Madison előtt az ajtót, aztán a hatalmas asztalokra terelődött a tekintetem. Itt még többen voltak, mint eddig. Úgy látszik egyesek nagyon szeretnek lógni.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.11. 17:53 - #1

A menők asztalai és a stréberek asztalai. Rajtad múlik, melyikhez kerülsz.

[11-1]