FrissítésSúgó

LETCH0	2013.05.11. 17:52 -
	Egyszerű szoba hímnemű egyedek számára. Ha esetleg nem tetszene, aludhatsz a fürdőkádban.

[16-1]

fantaa

Előzmény | 2013.05.19. 22:40 - #16

Nagy szemeket meresztettem, mikor megláttam, mit vesz fel Colin. Kis híján a szívroham kerülgetett, így mélyeket szívtam a cigiből, hogy valamelyest megnyugtasson. Régen idegeskedtem ennyit, de egyszerűen nem voltam képes feldolgozni azt, hogy egy rózsaszín tangás sráccal fogok egy ágyban aludni, aki nem mellesleg fél órája támadt rám. Igyekeztem arrébb csúszni, teljesen a falhoz lapultam, amikor a drogos hozzám bújt, de nem volt menekvés, jött velem együtt, mint valami pióca. Borzongtam tőle, hogy egy szinte meztelen fiú simul hozzám és a legrosszabb az volt, hogy nem mertem mit csinálni. És még a cigit is lenyúlja! - I… igen – motyogtam zavartan a konzervmumusra vonatkozó kérdésre. Éppen meg akartam volna kérni Colint, hogy ne szorítson olyan erősen, de muszáj volt rájönnöm arra, hogy alszik. Keserves grimaszt vágtam és elnyomtam a falon a csikket, nem akartam megint összeégetni magam. Fészkelődni kezdtem, már amennyire a rajtam csüngő tangás fiú ölelő karjai engedték, és úgy hunytam le a szemem, hogy igyekeztem azt képzelni, az egész csak egy bizarr hallucináció. Álmomban Colin kergetett teljesen meztelenül, rajtam pedig az a rózsaszín tanga volt, amit ő viselt. Mindenfelé óriáskonzerveket láttam, a legtöbb kukorica volt, kés állt ki belőlük és ördögi arcuk volt, fel akartak falni. Azt is álmodtam, hogy a szobatársam rákényszerített arra, hogy eltemessem az „öccsét”. A temetés olyan volt, mint egy átlag emberé és szinte mindenki ott volt, akit ismerek a gimiből. De a legrosszabb álmom az volt, amiről soha, senkinek nem fogok beszámolni… Későn ébredtem meg, a legjobb tippjeim szerint délben. Colin még aludt, de hál’ isten sikerült lehámoznom magamról. Felültem és a hátam mögött támaszkodtam meg. – Mi a… - néztem körbe a homlokom ráncolva, a reluxán beszűrődő nappali fényben sokkal brutálisabban nézett ki a szoba, mint éjjel a sötétben. Mellesleg rohadt büdös volt…

luch	Előzmény | 2013.05.19. 00:24 - #15

Mikor kimondja, hogy jó, azaz, hogy elfogadja az ajánlatomat, és velem alszik, nagyon megörülök neki. Örömömben elkezdek bólogatni, hogy persze, rögtön felveszek valamit. El is szaladok egy szűk fekete bokszerért, amely teljesen rám tapad. Viszont, amint kinyitom a ruhásszekrényemet, és jól feltúrva kutatom ki, hogy merre lehet egy kibaszott bokszer, rájövök, hogy az összes alsóneműm a szennyes kosárban van, mosásra várva. A fele tele van a saját ondómmal. Szeretek a nadrágomba élvezni, főleg akkor, ha egy kéz is benne van, és arra lövellni a cuccost. Utána persze tiszta ragadós és büdös lesz az egész, de azért a pár pillanatért megéri.  Szóval, az egyetlenegy egy alsót tudok magamnak kihalászni, amely nem is igazán bokszer, hanem...   - Máris veszem! - kiáltok fel. Gyorsan magamra húzom az igencsak kicsi rózsaszín, nyuszibojtos tangát. A fürdőbe is bemegyek, hogy alaposan fogat mossak, mert úgy érzem, öcsi darabjai a számban vannak.  - Megyeeek! - Szinte az ágyamban repülök. Rég volt, hogy valakivel együtt aludhattam, így most kapok az alkalmon, de rendesen! Befekszem mellé, a takarómat magamra húzom, és Riley oldalához bújok, ahogy a cicám szokott az enyémhez.   - Én is kérek! - Válaszát meg sem várva kapom ki kezéből a bagót, számba veszem és mélyen beszívom a füstöt. Jólesően fújom ki, s közben fejemet Riley mellkasára hajtom.   - Megvédesz a konzervmumustól? - halkan kérdem, szinte suttogva. Igazából attól félek, hogy megharapja a lábamat a konzervmumus, és elhúz a konzersötétvilágba. Azt nem akarom! Lassan lehunyom a szemeimet, jóesik a körülöttem lengő füst. Elmosolyodom, de ezután olyan hamar bealszok, hogy... Rileyt úgy szorítom, mintha az életem múlna rajta.

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 23:54 - #14

Colin kirohanásán futólag felszaladt a szemöldököm aztán az arcomhoz kaptam. Nagyjából ahhoz hasonlított, mikor egy lány kevert le egyet, mert behánytam a mellei közé. A mai már nem tudom, hányadik üvöltés tört elő a torkomból, mikor a szerszámomat bántotta a kis mocsok és elkaptam a törölközőt, hogy ne tudja olyan durván rám szorítani. Kezdtem komolyan tartani ettől a fiútól, és annak ellenére, hogy egy kiló izom sem volt rajta, és ha arra kerül a sor, valószínű egy lendülettel leütöm, de a kis mocskos dolgaival képes lenne éjjel álmomban megfojtani. Hiába fogtam a törölközőt, pár pillanatra fuldokolni kezdtem, és már attól tartottam, hogy biztosra veszem, itt helyben megfojt (és mellesleg még le is köpött, szóval a számat erősen összepréseltem és levegőt sem nagyon mertem venni, nehogy felszívjam a nyálát), lepattant az ágyról és a hűtőhöz ment. Lekaptam magamról a törölközőt és letöröltem a szám felől Colin nyálát. Úgy tűnt, megijedt, és hirtelen nem értettem, mitől. Azt hiszi, vagyok annyira bolond, hogy utána vessem magam és agyonverjem? Elkerekedett a szemem, mikor kijelentette, hogy esetleg alhatok az ágyában. VELE. Nem tudtam, melyiktől mennyire undorodok – a hányásos ágytól vagy attól, hogy egy pasival aludjak egy ágyban… összebújva. Fogalmam nincs, mit akar, amikor a levegőt simogatta és valami macskához beszélt, zavartan ráncoltam a homlokomat a kupi egyetlen tiszta pontjáról. Szegény takarítók… Zavartan figyeltem a még mindig csupasz Colint és hirtelen fogalmam nem volt, mit csináljak. Muszáj lesz rágyújtanom. Egy sóhajjal odadobtam neki a törölközőjét, aztán felálltam az ágyáról és az enyémhez sétáltam, óvatosan, nehogy rálépjek valami gusztustalan dologra. – Jó… - néztem rá, miután kivettem egy saját kezűleg töltött cigit és az öngyújtóm az éjjeliszekrényem fiókjából. Elég volt egy pillantás az ágyamra ahhoz, hogy sikerüljön döntenem. – Marad a te ágyad – vettem az ajkaim közé a csikket és meggyújtottam. Tudom magamról, hogy csakis a kényszer vett rá erre, és ez valamennyire megnyugtatott. Elkacsáztam az ágyáig és ledobtam magam előző helyemre. – de akkor vegyél fel valamit – tettem hozzá a fiúra sandítva.

luch	Előzmény | 2013.05.18. 23:11 - #13

Hangosan felüvöltök, mikor elkapja az orromat, és egy rántással megroppantja. - Ez kurvára fájt! - üvöltöm magamból kikelve, és egy hatalmas pofont lekeverek Rileynek. - Te rohadék! Csinálhattad volna egy baszottnyit finomabban is! - Az orromhoz kapva jajgatok. Bosszúsan feltérdelek, majd pózt váltok, a jobb lábammal betérdelek Riley ágyékára erősen. Közben lekapom a törölközőmet a derekamról, a két kezem közé fogom, és áttekerem a szobatársam nyakán, és erősen megrántom, hogy fuldokolni kezdjen. - Dilis fasz! - A képébe köpök egyet, pont a száját és az orrát találom el. Viszont mikor úgy érzem, kezdek fáradni, amilyen gyorsan csak tudok elengedem a törölközőt, és négykézláb sietek le az ágyról, majd a talajt elérve állok két lábra, és rohanok el a hűtőig. - Adom az innid! Adom! Adom! - szabadkozom ijedten. Most vagy összever, vagy... hát abba nem akarok belegondolni. Kinyitom az alig működő hűtőt, és egy sört veszek ki belőle.  - Egyébként - váltok normális, higgadt hangnemre. - Nem alszok a büdös ágyadban. Tele van öcsi bensőségeivel, és nem vagyok dilis, hogy abba mártózzak. Szóval az ÉN ágyamban ÉN fogok aludni, de, mivel kedves vagyok, ezért megengedem, hogy velem aludj. - Mindezt még mindig a szoba másik végéből mondom. Félek odamenni hozzá, mert ott a törölközőm, és meg fog fojtani vele. - Amúgy is, szeretek összebújni! - vigyorodom el a végére. A macskám odadörgöli magát a lábamhoz, nagyokat nyávogva, cicaszemekkel pillant fel rám. Megsajnálva guggolok le hozzá, hogy végigsimítsam hátát.  - Nyugi babám, a gazdi nagyon rád üvöltött, igaz? Semmi baj, nyugiii... Szeret a gazdi! - Leteszem a sört magam mellé, hogy kezeim közé vehessem az én vörös drágaságomat. Megpuszilom az aranyos buksiját, aztán visszateszem a parkettára, hogy az útjára engedjem. - Szóval... - Remélem Riley megnyugodott. Óvatosan, öcsi szerveit kerülgetve lépdelek az ágy sarkáig. - ... mindig is szerettem összebújni valakivel. Meeeert, olyankor az ember biztonságba van, a gonosz mumuskonzerv nagyon ijesztő tud lenni! A naaaaagy, hatalmas csápjaival! Migel, én fééééleeek! - nyávogok, teljesen összekuporodok az ágy sarkában, s lebiggyesztett ajkakkal figyelem a srácot.

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 22:52 - #12

Egészen kétségbe estem, mikor Colin felém mászott teljesen meztelenül. Még jobban megijedtem tőle most, hogy puszilgatott és rám mászott, mint akkor, amikor nekem esett és belém harapott. Még a végén meg is erőszakol. Sikerült újból rám lépnie, amit fájdalmas nyögéssel nyugtáztam, kezdtem elegem lenni abból, hogy folytonosan megtapos. Mégsem tudtam teljesen haragudni rá, hiszen az öröm, ami kiült az arcára, elfeledtette velem a fájdalom nagy részét. Szerettem boldognak lenni és szerettem másokat boldognak látni, az is boldoggá tett. Ha a kis drogosnak ekkora öröm az, hogy visszarakjam az orrát, akkor megteszem. Még ha meg akart ölni, megharapott és belém vájta a körmeit. Nem akartam elhinni, hogy képes volt egy szál törölközőben beleülni az ölembe. Még azt sem nagyon, hogy az ölemben ül, azt pedig, hogy ha félrecsúszik a törölköző, hozzámér a… nem, ebbe már bele se akartam gondolni. Vágtam egy fintort, mikor az orra állapotáról kérdezett, de nem tudtam volna megmondani, törött-e vagy sem. Sosem voltam jó bioszból… na, meg doki sem vagyok, honnan a fenéből tudnám? Még törött orrot sem raktam vissza soha, de nem lehet akkora feladat. Nem is figyeltem igazán arra, amit Colin mondott, inkább rákészültem a feladatra. Úgy sejtettem, hogy ha nagyon rákészíteném, már előre befosna és csak hatalmas nehézségek árán hagyná magát, így miután hümmögve bólintottam, elkaptam az orrát és egy reccsenéssel visszatoltam oda, ahol úgy sejtettem, eredetileg lennie kell. A hangtól és az érzéstől, ahogyan az ujjaim közt az orra visszaállt előző helyére, megborzongtam és nem kellett sok hozzá, hogy megint eltörjem. – Azt hiszem… most már nem fogsz horkolni – jelentettem ki kissé bizonytalanul az orrát méregetve, nem figyeltem még meg soha annyira a fiút, hogy tudjam, most jó-e. – De ezért cserébe  hozz nekem valamit inni, mert szomjan halok… és én nem fogok hányásodban aludni, szóval én alszok az ágyadban – igyekeztem kihasználni, hogy most valószínűleg hálás az orra miatt. El nem tudtam kérdezni, hogy bírta eltörni a homlokomon az orrát.

luch	Előzmény | 2013.05.18. 19:13 - #11

Hanyatt lököm Rileyt, és rákúszok a testemmel az övére. A testünk majdhogynem minden ponton érintkezik.   - Köszönöm! - Ujjaimmal erős vállába markolok, és nyomok egy cuppanós puszit a mellkasára, majd még egyet és még egyet. Nagyon, de nagyon finom a csokis illatával együtt Riley bőre, mentem fel tudnám falni. Felnézek rá, s közben megnyalom alsó ajkamat.   - Felveszem! - Pattanok fel hirtelen, megtaposva véletlenül a hasát. Visszamászok az ágy szélére, és felkapom a törölközőt, majd a derekam köré csavarom. Egyetlen egy ugrással visszakerülök Rileyre, a combjaira ülök és a vállainál fogva húzom ülőhelyzetbe.   - Na, csináld vissza! - mondom,s közben megtaperolom ferde orromat. - Ugye nem tört el, csak egy kicsit elmozdult? - esek kétségbe szinte rögtön. Kiskoromban egyszer eltört a kezem, de mind a kettő. Nem tudtam enni, fürdeni, de még hugyozni sem, ha nem tartották. Halál ciki volt, mert a két méter magas testőröm adott enni, itatott meg, fürdetett, és tartotta a micsodámat, amikor kellett a pisilnem. És, akkor ne is beszéljünk a csigapapáról... Szörnyű volt, egyszerűen rémes. - Ha így marad az orrom, akkor nem fogom tudni rendesen venni a levegőt, és horkolni fogok este! - nyavalygok lebiggyesztett ajkakkal. - Riley, te nem akarsz egy olyan szobatársat, aki horkol, ugye? Megbocsátom öcsi halálát, ha visszacsinálod szépre az orromat, mert az orrom egy nagyon édes testrészem, valld csak be! Nem nagy, nem is kicsi, pont tökéletes, olyan kis cuki, nem? - Hatalmasat sóhajtok, gondterhelten lehajtom a fejemet. - Jajj, meg kell etetnem a macskát! - kapom fel fejemet. - Legalább három napja nem adtam neki semmit. Ha itt vagy, igazán megetethetnéd te is, mert éhen fog halni, és akkor lecsuknak állatkínzásért. És akkor nem lenne szobatársad, akinek cuki orra van, és nem horkol. Helyette kapnál egy nagyorrút, akinek ronda orra van, és horkol. - Egy szuszra hadarom el az egészet, egy kis levegőt se veszek közben.

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 17:36 - #10

Már azt nevetségesnek tartottam, hogy Colin pont engem nevezett dilisnek. Pont ő... azt  már, hogy kijelentette, szedjem össze az öccsét és rakjam urnába, nem bírtam megállni vigyorgás nélkül. Időközben sikerült felfognom, hogy a kukoricakonzervet nevezte az öccsének, amitől még hihetetlenebb volt a helyzet. Hogy hívhat valaki így egy konzervet? Nem értettem az egészet. Amikor a fiú eltűnt a fürdőben, megkönnyebbülten raktam le a borotvát az ágya mellé. Biztos voltam benne, hogy én fogok ebben az ágyban aludni, hiába ez az ő helye. Ő hányta teli az ágyamat, ne már, hogy ott aludjak az ő hányásában! Majd ha szépen új ágyneműt húz nekem, vagy legalább szól egy takarítóak, de addig is ő alszik ott. Míg bent volt, körbenéztem, mit ihatnék, de mivel egy üveget sem láttam elég közel, hagytam a fenébe. Inkább szomjan döglök, minthogy a félhomályban rálépjek egy késre, hányásra vagy kukoricára. Egy fáradt sóhajjal ledobtam a földre a vizes törölközőt majd hátrébb csúsztam és hanyatt feküdtem. Lehunytam a szemem, hogy most akkor alszok, mikor Colin felkiáltott. Amikor kirontott a fürdőből, pillanatok alatt felültem és hátrébb csúsztam, elkerekedett szemmel néztem rá. Az orra valóban eléggé elferdült, valószínűleg akkor, amikor le akart fejelni. A fiú egy rémült kisgyerekre emlékeztetett, főleg, mikor megláttam a könnycseppeket a szemében. A leesett törölközője kifejezetten zavar, főleg úgy, hogy egy kis ágyon nyomorgunk. - Vedd vissza a kibaszott törölköződet! – kiabáltam vissza, egyszerűen nem bírtam nyugodt hangnemet felvenni jelen esetben. Összeszorítottam a szemem, hiszen nem akartam, hogy Colin farkának a képe még álmaimban is kísértsen. – Vedd vissza és visszacsinálom! – fogadkoztam még mindig lehunyt szemmel és erősen koncentráltam rá, hogy semmiképpen ne nyissam ki. Sosem zavart a meztelenség – míg a srácokkal hülyéskedtünk az öltözőben. Az viszont, hogy egy teljesen csupasz sráccal kerüljek egy ágyba úgy, hogy rajtam sincs más, csak a vizes melegítőgatyám, kifejezetten taszított. Megragadtam az egyik párnát, ha még Colin nem öltözött volna vissza és felé nyújtottam, azon céllal, hogy rakja maga elé. Ez felér azzal, mintha az arcom előtt lóbálná.

luch	Előzmény | 2013.05.18. 15:33 - #9

Teljesen elképedve, egy vizes törölközővel a képemben próbálom felfogni az elmúlt események élménydús fontosságát, hogy mi miért történt. Mit keres a fejemen egy rohadt vizes törölköző, és miért dobált hozzám az-az elvetemült gyilkos mindenféle tusfürdőt, meg egyéb dolgokat? - Te elmebeteg gyilkos! - A törölközőt felé hajítom, közben az agyamon átfut vagy ezerszer, hogy itt van mellettem pár kés, felkapok egyet és nekirontok. Azonban hamar leteszek róla, mert, ha jobban megfigyelem az erőviszonyokat, akkor én leszek a véres hulla.  - Tiszta dilis vagy - forgatom meg szemeimet. Visszafordulok a hűtő felé, tudomást sem véve a sarokban támadásra készen srácra. A konzervjeim a helyén vannak, szerencsére. - Letusolok, addig takarítsd fel az öcsém darabjait, hozz egy urnát, és tedd bele! Ez a te kötelességed! - mordulok szobatársaimra. Lépek kettőt, lehajolok, és felveszem a grapefruit illatú tusfürdőt, majd az egyik száraz törölközőt a földről, amely nincs a hányásban, és becsörtetek a fürdőbe. Az ajtót nem vágom be, be sem zárom, inkább elrejtem a kulcsot, nehogy az ajtót valamely módon beragassza nekem, vagy ilyesmi. Megengedem a zuhanyt, persze a melegvíznek már nyoma veszett, de van helyette jéghideg. A hideg cseppek átszúrják a vékony bőrömet, nem is jeges a víz, hanem tűs. Kis tűdarabok vannak benne, a zuhanyrózsa förtelmes hanggal köpködi ki magából a szúrós fémeket. Lehajtom a fejemet, a nagylábujjam mellé cseppenő elúszó vérfoltokat nézem, egy perce lelassul körülöttem az idő. A macskám nyávogása elhal, hogy aztán újra rákezdjen. - Maradj már csöndben! - förmedek a kád mellett álló cicámra. Az agresszív kis dög perce tovább nyávog, de jóval hangosabban. Megőrjít! Egyáltalán minek nekem egy macska? Ott van babkonzervkutyám. Ő sose ugat, mindig türelmes velem, és sosem harap meg. Igazi álomállat. A zöld törölközővel alaposan megtörlöm magam, utána beállok a tükör elé. - Az orrom! - Elszörnyedve tapogatom meg óvatosan. - Ez elferdült! Á! - Felvisítok. - Le fog esni az orrom! Riley! - Kirohanok a kicsiny fürdőnkből, egyenesen a szobatársamhoz. Az ágyra lépve leesik a törölköző a derekamról, de ez a legkisebb problémám. Gyorsan letérdelek elé, szüntelenül az orromra mutogatok. - Riley! Riley! Az orrom! Az orrom! - nyávogok könnyes szemekkel. - Roppantsd vissza a helyére! -

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 13:54 - #8

Céltudatosan közelítettem a hűtőig, pontosan addig, míg enyhe lökést nem éreztem. A következő pillanatban már Colin csüngött rajtam, mint valami kisgyerek, és nem úgy tűnt, mint aki pillanatok múlva el is enged. Megpróbáltam ledobni, de nem sikerült, túlságosan kitartóan csimpaszkodott. A meglepődéstől, mikor a körmeit a kulcscsontomnál a bőrömbe vájta, elkerekedett a szemem, és a harapáson már nem is csodálkoztam, de mivel fájt újból felkiáltottam. A vérszolgás megjegyzésen még el is röhögném magam, ha éppen nem az lenne a helyzet, ami. Végre megszabadultam tőle, mikor hadonászott és valami „konzervkét” emlegetett, egészen megkönnyebbültem. Megpördülök, hogy felé tudjak fordulni és lássam, ha újra támadásba lendülne. Mielőtt bármit is csinálni, a fürdőbe megyek, amilyen gyorsan és egyenesen csak képes vagyok rá és becsapom magam mögött az ajtót. Gyorsabban vettem a levegőt, hiszen mégiscsak egy őrülttel vagyok összezárva, aki lehet, hogy arra vár, hogy kimenjek és feldarabolhasson egy konzerv tetejével. A szemem pedig még jobban elkerekedett, mikor szembetaláltam magam a tükörképemmel: a kulcscsontom tájékáról és a nyakamból csorog a vér, le vagyok okádva és a bizonytalan eredetű, félig megemésztett darabkák közt ott sárgállik néhány szem kukorica. Emellett a hasam egy részén vörös a bőröm, amit elégettem, mikor odahamuztam rá. Ükülődni kezdtem és tudtam, hogy mindjárt hányok is, ha nem szabadulok meg ezektől gyorsan. Bevágtam magam a zuhany alá és megnyitottam a vizet. A hideg vízsugártól kirázott a hideg, de hamarosan eltűntek rólam a maradékok. Míg mostam magam, valami terven gondolkoztam… le kell állítanom Colint, vagy a reggelt sem élem meg. A nadrágom is teljesen átvizesedett néhány helyen, és míg nem töröltem meg a talpam a szőnyegbe, csúszkáltam. Teljesen felfegyverkeztem: minden lehetséges dolgot, amit a fürdőben találtam, felsorakoztattam a földre: tusfürdők, hajzselék, haj- és fogkefék és fogkrémek, na meg néhány törölközőt teljesen bevizeztem, mert az fáj. Letérdeltem a fegyvereim mögé és lassan kinyitottam az ajtót, majd elkezdtem mindent hozzávágni Colinhoz. Kezdtem egy törölközővel, ami egyenesen az arcába ment, aztán minden mást dobtam, amit csak értem. Mikor már elégnek találtam és elfogytak a fegyvereim, a maradék vizes törölközővel és egy borotvával, aminek reményeim szerint elég éles a pengéje is, kirohantam és az ágyára vetettem magam, hiszen az még összehányatlan terület volt. A sarokba kucorodtam és fenyegetően tartottam felé a borotvát, másik kezemmel pedig a törölközőt nem eresztettem.

luch	Előzmény | 2013.05.18. 01:30 - #7

Amint megindul a nagy behemót a hűtő felé, rögtön tudom, hogy a konzervjeimet akarja. - Meg ne merd tenni! Egy családtagot már a Mennybe küldtél!  - sápítozom kétségbeesetten, de nem hallgat rám, csak romboló módján csörtet a hűtőhez. Kétségbeesésemben neki iramodok, a kellő pillanatban elrugaszkodom, és egészen pontosan a hátán landolok. Vézna karjaimat szorosan átfonom nyaka körül, szintén vékony lábaimat pedig dereka köré fonom, nehogy ledobjon magáról. - Nem teheted ezt velem Migel! – veszem könyörgőre a figurát. Hosszúra megnőtt körmeimet kulcscsontjába vájom jó mélyen, hogy a vér is kiserkenjen kissé. – Nem engedem, hogy bántsd a családomat! – sipákolom továbbra is. Rettegek attól, hogy egy körömmel is hozzáér az én drágáimhoz. Hirtelen ötlettől vezérelve, na meg már fogalmazódott is a fejemben régóta (két másodperce), hogy én megharapom. Odahajolok nyakához, s, mint valami vámpír, olyan hirtelen csapok le fogaimmal, erősen szorongatva húsát. Addig nyomom össze, míg meg nem érzem a vér ízét. - Háhá! Most már a vérszolgám vagy! Azt csinálod, amit parancsolok nek…- Hirtelen elsötétül az egész hűtő. - Konzervke, ne – lököm arrébb a vörös cicámat. Szőrős lábaival és puha tappancsaival össze-vissza járkál a hátamon, és baromi idegesítő. Lassan felemelem a fejemet, a szám sarkában lefolyó nyálamat a nyelvemmel lenyalom, s mindezek után felmérem a terepet. A parkettán szanaszét szervdarabkák, és vér. Öcsi! És a füves, aki egy gyilkos! Minden eszembe jut, vagyis… majdnem minden. Feltápászkodom, ha valaki tudni akarja, akkor igencsak nehezen sikerül lábra állnom, mert mindenem sajog, főleg az orrom. A fürdőszoba ajtaja zárva – állapítom meg, amikor benyitnék, de nem nyílik. Biztos a konzervölő van bent.  - Nyisd ki az ajtót!! Hallod?! – kezdem verni az ajtót. Tiszta csigamamás vagyok, a szám bűzik a testemmel együtt, és a tökéletes hajam is tele van belekkel. Hangot nem hallok, és kijönni sem jön senki, ezért egy utolsót még odavágok öklömmel (ami utólag nagyon fáj), és elsietek a hűtőig. Mielőtt azonban kinyitnám, hogy meggyőződjek, még meg van mindenki, nyílik a fürdő ajtaja. Lassan odafordulok, magamban számolva a perceimet. Most vagy meghalok, vagy meghalok. A kettő közül az utolsó választanám, mint lehetőséget.

fantaa

Előzmény | 2013.05.18. 00:51 - #6

Már tiltakoznék is, hogy „azt sem tudtam, hogy van öcséd”, de mire észbe kapok, a fiú orra halkan roppan egyet a homlokomon. Sajogni kezdek tőle, de nekem valószínűleg nem volt annyira fájdalmas, mint neki. Még mindig teljesen hihetetlen a helyzet, és jobban végig kell gondolnom, álmodom-e az egészet, vagy ez mind tényleg megtörténik. A gyanúsításra nincs is időm felelni, hiszen Colin pillanatok múlva már a félig elfogyasztott konzervet babusgatja. Elkerekedik a felem, és nagyjából sikerül felfognom, hogy a konzervet, azt a nyomorék kis kukoricakonzervet nevezi az öccsének. A valljuk be, nem túl puha konzerv hirtelen a mellkasomnak ütődik és a megmaradt kukoricaszemek, na meg a lötty beterít. Már majdnem megsajnáltam a szobatársam, ahogyan ott szorongatta magához a konzervet, de most már nem érzek túlzott sajnálatot, csak azt, hogy lassan az egész felsőtestem sajog. Meg sem merek moccanni, mikor Colin a vállamnak dönti a fejét, leginkább attól tartok, hogy menten nekem esik… talán kiharap belőlem egy darabot, amilyen elvetemülten védte azt a rohadt konzervet. Nem tart sokáig ez a mozdulatlan állapot, hiszen az elmebeteg hamarosan ugrik egyet. Mire újból feleszmélek, már halk nyögéssel zuttyanok a hátamra, Colin pedig a kemény negyven kilójával a matracba próbál préselni. Fogalmam nincs, mit akar jelenteni az a „csigamama”, de nem várok tőle túl sok jót. Ha a konzervet öcsinek nevezi, mi a tököm az a csigamama? Nagyon remélem, hogy nem én… Elkerekedik a szemem, mikor fojtogatni próbál, de hamar feladja, így nem kell nekem lefejteni a vékony ujjacskákat a nyakamról. A fenyegetését egyáltalán nem veszem komolyan… mégis mit csinál, agyon nyom? Még az se menne neki. Még szerencsésnek mondhatom magam, mert az elkövetkező pillanatokban sem a szám, sem a szemem nincs nyitva és még levegőt sem veszek éppen. Semmi ükülődés, semmi jel, csak pillanatok alatt beterít a szagló, darabos és legfőképpen gusztustalan, félig megemésztett massza. Olyan káromkodásokat hallatok, amiknek a létezéséről még magam sem tudtam, és kipattanok az ágyból. Nem lesz jobb a helyzet, a hányás csak lejjebb csúszik, még többet befedve belőlem. Amint felálltam, megcsúsztam a kiömlött kukoricán és hanyatt estem, a lábaim egy pillanatra az égnek álltam. Sikerült felpattannom, bár ez már nem olyan dinamikus, mint az előző; fáj a seggem. - Megöllek! – üvöltöttem Colinra és körbenéztem, mivel üthetném agyon. Most, gyilkossággal gyanúsítva, fájó mindennel, leokádva korántsem vagyok békés vagy nyugodt. – Most kinyírlak! – fenyegetőzök és elindulok a hűtő felé, a többi konzervért… azokkal tervezem megdobálni. Ne már, hogy egy kis taknyos az arcomba hányjon!

luch	Előzmény | 2013.05.18. 00:23 - #5

A kés csak úgy koppan-toppan, aztán volt, most meg nincs. Ezt a szerencsétlenséget. Most kénytelen leszek az ujjammal kikanalazni a vastagbelét. Az fárasztó. Kedvem lenni elaludni most, hogy az ágyon fekszem, széttárt karokkal, szinte látom a Mennyországot, ahonnét öcsi tekint rám. Öcsikén, drága édes öcsikém! - Megölted az öcsémet! – A vállait megfogva húzom fel magamat, mindenem erőmet belevetve fejelem le Rileyt, hátha felfogja, hogy mit tett, és kivel. A probléma, hogy a homlokom helyett az orrommal találom el a homlokát, és vérezni kezd. Mármint az orrom. - Engem is ki akarsz nyírni?! – sipítom kétségbeesetten. – Megölted az öcsémet! Mit ártott neked? – húzom fel egyik szemöldökömet kérdőn. Elnyúlok az ágy szélére, hogy kezembe vegyem öcsit. Visszaülök a lyukba, ami Riley két lába között van, és öcsit a mellkasomhoz szorítom. - Képes voltál megölni egy ártatlan konzervet! Te rohadt szemétláda!! – Teljesen közelről vágom hozzá a kukorica konzervet. A pici kukoricadarabok, öcsi picike szervei szanaszét repülnek, a látványra pedig olyan csigamama tör rám, hogy nehéz vagyok visszafogni. - Be foglak perelni! Kibaszottul be foglak perelni! – Felemelve mutatóujjamat ingatom ide-oda, hogy vegyen komolyan. Felemelem fejemet, egészen annyira, hogy teljesen hátrabicsakoljon. A plafon forog, majd felvesz egy háromszög alakot. A háromszögben kis zöld körök mozognak ide-oda. Az ufók megint itt vannak! Elviszik a konzervjeimet! - Forog a Merkúr – nyögöm elesetten, homlokommal Riley vállának dőlve. Egy kicsi csigamama kifolyik a szám szélén, de a nagyját egy hatalmas nyeléssel visszatolom a gyomromba. Égeti a torkomat, és borzasztóan kellemetlen érzés. A felismerés, hogy egy gyilkosnak támaszkodom úgy, hogy nincs a kezemben kés, teljesen hirtelen ér el a tudatomig. Olyan gyorsan pattanok fel, majd esek át rajta, amennyire csak tudok. Újra visszasuttyanok hasára, tenyereimmel csupasz mellkasán támaszkodom meg. - Csigamama… - nyöszörgöm, de visszatartom. Helyette Riley nyaka köré fonom ujjaimat, karjaimat befeszítem. A fojtogatás nem az én mesterségem, sajnos az ujjaim túl hamar fáradnak el, szeretik a henyélést. - Kinyírlak! – üvöltöm a képébe. – Csigamama! – Elkerekednek szemeim, aztán csigamama kicsusszan, egyenesen a konzervgyilkos képébe. – Ne ölj meg! – sikítom.

fantaa

Előzmény | 2013.05.17. 23:49 - #4

Éppen egy kényelmes kis csónak alján fekve ringatóztam a végtelen kékségben, mikor valami rám nehezedett. A kiabálásra nem ébredtem meg, de a két taposást sem éreztem, akkor még túl mélyen aludtam… és ha én alszok, főleg, ha befüvezve alszok, akkor aztán nagyon nehéz felkelteni. Hirtelen azt hittem, valakit ágyba vittem és így kér ismétlést, mosolyogva nyitottam ki a szemem, a kezem közben a rajtam trónoló fenekére csúszott a kezem és meg is markoltam a két tenyérbe illő farpofát. Lassan a mondatfoszlányok összeállnak, és a „megkéselted” szótól felfogom a dolgokat. Elkerekedett a szemem, ahogyan rájöttem, hogy az idegbeteg srác nehezedik rám, az ő fenekét markolászom, és még egy kést is markolgat. A legelső (mellékesen teljesen logikus) reakcióm az volt, hogy hangosan felüvöltöttem a felismeréstől. Aztán újabb üvöltés következett, ami annak szólt, hogy Colin éppen a kiégetett bőrömön ült és rettenetesen fájt, ahogyan a bokszere hozzádörzsölődik az érzékeny felülethez. Újból üvölteni támadt kedvem, mikor rájöttem, hogy a srác egy szál bokszerben telepedett rám, de most már visszafogtam magam. A második az volt, hogy elrántottam a kezem Colin seggéről. - Mi… mi… Kit öltem meg? – tér vissza újból az a kellemes érzés, amit nemrég szívtam magamba és még nem ment ki a hatása. Lassan és nehézkesen tornászom magam ülő helyzetbe, miután kicsavartam Colin ujjai közül a kést. Hiába szorongatná görcsösen, az erőviszonyok még így is az én javamra szólnak. Amint sikerül felülnöm, a fiú hanyatt borul, hiszen eddig a hasamat foglalta el, ami jelenleg a függőleges helyzethez van közelebb. Hát ez kibaszott buzis. Beteg állatnak érzem magam a helyzettől, közben semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy erre a jelenetre keltem. Mégis, kiráz a hideg is attól, ahogyan Colinra nézek, hát még ha belegondolok, hogy itt van egy kés, ő ki akar belezni és megenni a vakbelemet, valami olyanért, amit nem is tettem? Biztosra veszem, hogy ő sincs jobb állapotban, mint én, talán még ramatyabb… bár, ha azt vesszük és tökéletesen éreztem magam, csak nem teljesen tisztán. Talán jobb is.

luch	Előzmény | 2013.05.17. 23:31 - #3

Végigtúrom ujjaimmal barna tincseimet, alaposan megvakarva a fejbőrömet, közben halkan benyitok a lakosztályomba, és jól bevágom magam után, aztán nekidőlök. Összehúzom szemöldökömet, ahogy körbetekintek, és megállapítom, hogy megint egy kibaszott dzsungelben vagyok. A rohadt indák, és polip csápok. Fúj. - Csigamama, taccs… - Előre roskadok, a keserű ízű csiganyál pontosan a nagylábujjam elé két milliméterrel toccsan le. A maradékot, azt a nyúlós csiga utó nyálat, ami a számból log kifelé, egy hörpintéssel visszaszívom a számba, és lenyelem. Ellököm magam a gyönyörű fehérfa ajtótól, mindkét talpammal egyenesen belelépek a parketten lévő nyúlós, ragadós nyálkámba. Áthúzom fejemen a pólót, majd eldobom valamerre, azt hiszem, hogy a füvesen landol. Lehúzom a sliccemet, a gombot a lyukon átdugnám, de még azelőtt lepattan, hogy hozzáérnék. Tesz egy kört a bolygó körül, megkerüli a Merkúrt, majd visszapattan a kis kiálló dologra. Hűha. Letolom a nadrágomat a bokámig, kilépek belőle, és elcsúsztatom a ruhásszekrény felé óvatosan, nehogy felébresszem Őket. A hűtő felé veszem az irányt, de mielőtt elérném, darabossá válik alattam a talaj. Ijedtemben majd’ összecsinálom magam, kétségbeesetten hasalok le a földre. Azonban, amikor a fejemet leszorítom a parkettre, a számat valami olyan érinti, amely nem föld ízű, hanem… - Öcsi? – Felkönyökölök, a tenyerembe veszem az apró szív darabkát. – Ne! Ne! NE!!! – üvöltöm. A sok kis darab szív, gyomor, máj, egyéb belsőségek felé kúszom, a sűrűségbe. Öcsi ott áll, benne egy kés. Egy KÉS! És a füves! A füves egy kibaszott GYILKOS! - Te utolsó szemétláda!!! – Gyorsan felpattanok, egy lépéssel a fekvő merénylő mellett vagyok, és amilyen erősen csak tudok a hasába talpalok. Kétszer még megtaposom, mielőtt hasára ülve a kést a kezemben szorongatva néznék le rá. - Hogy tehetted ezt?! Megölted! Ezért minimum nyolc év börtönbüntetést érdemelsz! Megkéselted, majd kibelezted, és kannibál módjára ettél belőle! Hogy születhettél a világra, ha? – A könnyeim megállás nélkül folynak végig arcomon, csöppennek rá öcsém gyilkosának arcára. – Én is kibelezlek, és felfalom a cuki vastagbeledet! – vicsorgom.

fantaa

Előzmény | 2013.05.17. 21:48 - #2

Éjjel két óra körül lehetett és én már az ágyamon feküdtem, legnagyobb meglepetésemre. Egy már félig leégett jointból szívtam olykor-olykor nagyobb slukkot, aztán mindig visszatértem a kellemes kis érzésbe, amiben eddig is ringatóztam. Mint mikor behugyozol és rövid ideig meleg. A szemem fehérje halvány vörösre váltott, a szobát betöltötte a füst. Szerettem a fű ízét, főleg azét, amit saját magam termesztettem saját magamnak… na meg egy részét eladásra. Ásítottam egyet, aztán a gyomrom hangosan morogni kezdett az éhségtől. Ha szívok, mindig éhes leszek és elálmosodok. A csikk lassan elfogyott, de még hősiesen próbáltam belőle egy keveset kicsikarni. Lágyan az ajkaim közt tartottam, nehogy leessen és lesöpörtem a hasamról a rá hullott hamut. Kissé kiégette a bőrömet, ami most vöröslött, de egyáltalán nem éreztem fájdalmat, minden túl szép volt hozzá. Nem volt rajtam felső, csak egy szürke melegítőnadrág, semmi más. Aludni készültem, de végül meggondoltam magam és úgy döntöttem, egyedül szívok be. - Na, hol vagytok – mentem oda a kis hűtőhöz, amiben rám csak pár söröcske várt, de kifigyeltem már, hogy az új szobatársamnak, valami Colinnak, rengeteg konzervje van. Csak nem bánja, ha egy eltűnik közülük. Kivettem a legszimpatikusabbat, amin sárga bigyók voltak, és konzervnyitó híján kisebb nehézségek árán egy késsel felbontottam a konzervet. Marokkal tömtem magamba egy kevés kukoricát, bár meggyűlt a bajom vele, mert elég csúszós volt és a leve is megnehezítette a dolgokat. Miután félig betömtem és a cigi is eltűnt a számból, letettem az ágyam mellé a konzervet a kést beleállítva és kidőltem.

LETCH0

Előzmény | 2013.05.11. 17:52 - #1

Egyszerű szoba hímnemű egyedek számára. Ha esetleg nem tetszene, aludhatsz a fürdőkádban.

[16-1]